A hátsó borítóról:
A Duna mente egykori ártéri gazdálkodása a természettel való együttműködést jelentette,
és ez megkülönböztetett jólétet és műveltséget teremtett, bizonyítván azt,
hogy az emberi civilizáció nemcsak rombolni, hanem építeni, védeni és gazdagítani is tudja
a természet sokszínűségét, a biodiverzitást.
A XVIII. század végén megkezdett vízrendezések nem az árterületen élő nép,
hanem a nagybirtokosok, kalmárok, és a bécsi udvar érdekeit szolgálták.
A történelem elhallgatja azt, hogy az egykor vízjárta területek
szántófölddé való átalakításáért népünk súlyos árat fizetett és összességében
máig folyamatosan fizet és fizetni is fog, ha nem tanulunk e részletesen feltárt múltból.
A múltból csak akkor tanulhatunk jelenünk és jövőnk építésére, alakítására,
ha azt lehetőségünk szerint teljes valóságában megismertük.
E táj nép- és tájtörténetére vonatkozó fellelhető régi és mai iratok,
térképek, megfigyelések és emlékezések összegyűjtésével, egybevetésével
készült ez a könyv - az ellentmondásokat nem elhallgatva.
Éppen ezért alkalmas lehet arra, hogy segítse a természeti környezet védelmét,
a terület egykori gazdálkodása tapasztalatainak felhasználását - életünk és
megmaradásunk biztosításában.
Andrásfalvy Bertalan
Fülszöveg:
Harminckét évvel ezelőtt jelent meg ez a könyv először.
A második, átdolgozott kiadás megjelenése most, a XXI. századnak - a víz évszázadának - az elején
idoszerűbb, mint valaha. A környezet-átalakítás és a túlfogyasztás következményei ma már
világszerte érezhetoek, például a sivatagosodás, környezetszennyezés és
éghajlatváltozás formájában. Az erdőirtások, feltört legelok, a folyószabályozások
(a rövidebb hajóvontató utak érdekében kiegyenesített és összeszorított élővizek)
ugyan sok szántóföldhöz juttattak bennünket, de ezeknek a beavatkozásoknak az alig hangoztatott
'eredményei' a bevágódott medrek, kiszáradt talaj, átalakított táj, a lesüllyedt talajvíz,
és a helyét a tájban nem találó haszonleso ember is.
A sokoldalú, kiegyensúlyozott eroforrás használatot jelentő gazdálkodási formák helyébe
betolakodó - tévesen modernnek és hatékonynak hitt - nagyüzemi, haszonelvű ga(rá)zdálkodás
beszűkíti a figyelmünket. Miközben igyekszünk egyre hatékonyabbak lenni, egyre jobban
kiszolgáltatottak leszünk.
Ha megint a teljes tájban gondolkodunk, és hagyományainkra, tapasztalatainkra építünk,
ismét olyan gazdagságot tudunk teremteni, amelynek egykor egész Európa csodájára járt.
Legyünk büszkék gazdálkodásunk hagyományaira, éljünk tudásunkkal és a még mindig
irigylésre méltó lehetőségeinkkel. A fejlődés útja a tájban élő ember, akinek életéről
még szüleink, nagyszüleink sokat tudnak mesélni. Ennek a fenntartható létformának a részleteit
remekül mutatja be, és összefüggéseit nagyszerűen tárja fel ez a mű, amely az első kiadás óta
eltelt három évtized alatt sokat hivatkozott alapművé vált.
Vegyük észre: a múltba néz ugyan, de nagyon is a jelenkorhoz szól ez a könyv - a jövőnk érdekében.
Mindenkinek ajánlott irodalom, aki a környezetért, tájért, kultúráért, és közösségért
felelősséget érez. Tiszta forrásból merít, hiteles szerző tollából.
Főbb adatok:
Szerző: Andrásfalvy Bertalan Cím: A Duna mente népének ártéri gazdálkodása
Megjelenés: 198x285mm, 440 oldal vászon kötés,
színes védőborítóval 68 fekete-fehér fényképpel és rajzzal
ISBN: 978-963-06-1742-0 Ára: 3990 Ft.
|
Rövid ismertető:
A szerző
|
Andrásfalvy Bertalan Sopronban született, 1931-ben. Itt járta az elemit és kezdte meg gimnáziumi
tanulmányit a bencéseknél. 195o-ben érettségizett Budapesten .
Ez évben felvételt nyert a Pázmány Péter Tudományegyetemre, 1955-ben kapott néprajz-muzeológus
diplomát . 1955-1960 között Szekszárdon a múzeumban, majd Pécsett az MTA Dunántúli Tudományos
Intézetében dolgozott 1976-ig. Ezután a pécsi Megyei Levéltár, majd a múzeum néprajzi osztályán
folytatta kutatásait. 1985-ben Budapesten, az MTA Néprajzi Kutatócsoport osztályvezetoje,
1989-tol pedig a pécsi egyetem docense, l994-tol a Néprajz Tanszék tanára és tanszékvezetoje.
2001-től professzor emeritusz. A néprajztudomány akadémiai doktora .
1990-ben az MDF országgyulési képviseloje, majd közoktatási és muvelodési miniszter 1993-ig.
Kutatta a vízrendezések előtti hagyományos gazdálkodást, egyes népcsoportok változó életmódját,
különbözo kultúrák és nyelvek együttélését. Részt vett a magyar nép tánckincsének, népzenéjének,
népszokásainak, mesekincsének, szokásvilágának, népmuvészetének feltárásában, a néptánc- és a
népi kézművesség mozgalmaiban. Mintegy 250 könyvet, tanulmányt, tudományos közlést írt hazai és
külföldi szaklapokban, több tudományos és állami kitüntetést kapott. Házas, felesége Gere Mária,
három fia és öt unokája van.
|
Téma
|
Dr. Andrásfalvy Bertalan néprajzkutatónak a "Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és
Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig" címmel megjelent könyvét 1975-ben adta ki a
Tolna Megyei Levéltár. A könyv tartalmában és földrajzi értelemben messze túlmutat a néprajzon,
valamint a címben szereplő két megyén: sokat hivatkozott alapművé vált többek között a
tájhasználat és vízgazdálkodás szakértőinek körében is. Összefoglaló jellege és gazdag
forrásanyaga miatt is gyakran keresik, ezért vált szükségessé az új kiadás.
A könyv rendszerezi a táji adottságokkal, a gazdálkodással kapcsolatos ismereteket.
Leírja, hogy az ember milyen módon alkalmazkodott a táj nyújtotta lehetőségekhez és
milyen szerepet játszott a gazdálkodás feltételeinek megőrzésében. A szerző részletesen
bemutatja a táj népének életét, gazdálkodását, az ártéri táj lehetséges haszonvételeit,
például az állattartás és a halászat módjait, a táj változásait. Értelmezi a Duna menti
települések sorsának a környezeti változásokhoz kapcsolható átalakulását, és előrevetíti
a máig tartó mélyreható változásokat.
|
Ízelítő oldalak a könyvből (letölthető):
Téma |
letölthető
állomány és mérete |
Tartalomjegyzék, előszó
(5-9 old.) |
pdf (114 KB) |
Minta oldalak (153-168 old.) |
pdf (2 709KB) |
Kapható: lásd a "Kapcsolat" menüpont alatt
www.ekvilibrium/kapcsolatok.html
|